Semmelweis kiállítás megnyitója a berlini magyar nagykövetségen

Berlini beszámoló

Talán nincs olyan magyar ember, aki ne ismerné a zseniális magyar orvos-tudós, Semmelweis Ignác nevét, de arról valószínűleg kevesebben hallottak, hogy  2013-ban az UNESCO a világemlékezet részévé nyilvánította Semmelweis Ignác gyermekágyi lázzal kapcsolatos felfedezéseinek egyes dokumentumait majd a Magyar UNESCO Bizottság javaslatára Semmelweis Ignác halálának 150. évfordulóját is felvette azon évfordulók közé, melyeket a szervezet megünneplésre méltónak talál.

 Semmelweis Ignác életéről és munkásságáról a Berlini Magyar Nagykövetségen emlékkiállítás nyílt, és a kiállítás megnyitójára a Kárpát-medencei Családegyesületek Szövetsége is meghívást kapott. A KCSSZ nagyon fontosnak találja, hogy a család jelentőségét, fontosságát és értékeit külföldön is népszerűsítse, és a magyar családszervezeteket megismertesse hazánk határain túl is.

 Semmelweis Ignácnak az édesanyák nagyon sokat köszönhetnek, így különösen is kapcsolódik a Semmelweis emlékévhez a család, anyaság.

Minket, pécsi nagycsaládosokat ért az a nagy megtiszteltetés, hogy a KCSSZ-t képviselhettük Berlinben a Semmelweis kiállítás megnyitóján.

Az ünnepséget a nagykövet úr köszöntője nyitotta meg.

Nekem az a feladat jutott, hogy 6 gyermek édesanyjaként és gyakorló  orvosként beszéljek néhány szót az anyaság, gyermeknevelés és a hivatás összeegyeztetéséről.

Felszólalásomban azt szerettem volna hangsúlyozni, hogy a nagy család, több gyermek felnevelése nem megfosztja az embert valamitől,  hanem mérhetetlenül többet tud adni. A gyerekek nevelése nemcsak energiát, időt vesz el, hanem ugyanakkor sok erőt is ad. A nagycsalád irányítása, az élet szervezése pedig olyan képességeket fejleszt ki az emberben, amit hivatásában is hasznosíthat (pl. jó szervezőkészség, időbeosztás, gyors döntéshozás). A konfliktusok, problémák kezelésében  legfontosabb a humor, jókedv, nevetés, a közös játék.

Nagycsaládos anyaként és apaként is lehet teljes életet élni, ahol az ember a hivatását is gyakorolhatja. A nagycsalád nem szegényít, hanem minden tekintetben gazdagít.

Ezután Semmelweis Ignácról hallottunk előadást, majd magyar-német részvétellel kis kerekasztal-beszélgetés zajlott a kórházhigiéne aktuális kérdéseiről.

Az ünnepség zárásaként a pécsi hét gyermekes Kovács család kamarazenekara adott műsort, hatalmas sikerrel. Mind a hét gyerek más-más hangszeren játszik, művészi színvonalon. Csodálatos jelnek tartom azt, hogy egy család mind a kilenc tagja együtt zenél. Ez minden szónál többet mondott és nagy-nagy tapsot, elismerést aratott a kis kamarazenekar.

Az ünnepség végén állófogadáson finom vacsorát kaptunk és lehetőség nyílt beszélgetni a vendégekkel.

A követségen nagyon kedvesen fogadtak bennünket, házigazdánk Pászti-Márkus Eszter volt, akinek ezúton is köszönetet mondunk a vendéglátásért.

Másnap Berlint és Potsdamot néztük meg, külön ajándék volt, hogy gyönyörű, őszi napsütésben sétálhattunk a fővárosban.

Nagy élmény volt mindannyiunk számára ez a berlini út, nagyon feltöltődve jöttünk haza. Reméljük, méltón képviseltük a határon inneni és túli családszervezeteket, és sikerült  olyan képet sugározni a nagycsaládról külföldön is, ami pozitív, derűlátó.

Még egyszer köszönjük a KCSSZ-nek, hogy lehetővé tették számunkra ezt az utat, és külön köszönjük Mihálffy Andinak a fáradságos szervezést.

Varga Éva és Németh József